A mikrobák rendszere
A negyedik természettörvény:
a mikróbák (mikroorganizmusok: gombák, baktériumok, vírusok) ontogenetikus (csíralemez függő) rendszere.
„A negyedik természettörvény az, ami végérvényesen kiábrándít a régi orvostudomány félelmetes, babonás hiedelméből: miszerint a bacilusok megtámadnak, és áldozatul esünk. Kiderül, hogy nem vagyunk áldozatok, legfeljebb a saját tudatlanságunk és ignoranciánk (figyelmen kívül hagyásunk) áldozatai…”
Ugyanis még ezek a parányi élőlények is, szigorúan csíralemez-származáshoz igazodnak!
Ez azt jelenti, hogy minden csíralemeznek van saját specialistája, „szakmunkása”. A belső csíralemezből származó szöveteket mindig a gombák és a gombabaktériumok munkálják meg. A középső csíralemezből származó szöveteknél a baktériumok illetékesek, a külső csíralemezből származó szöveteket pedig, a vírusok állítják helyre.
Amikor a negyedik természettörvény is napvilágra került, lehetővé vált az ötödik természettörvény megállapítása.
(A vírusok létezése máig vitatott kérdés. A régi orvostudományban a vírusokat „rosszindulatú élőlényekként” tartották számon. A tudományos tény pedig, csak annyi, hogy ismernek néhány fehérje-részecskét, amelyek optimális környezetben képesek önmaguk másolására, vagyis képesek önmaguk reprodukcióit felépíteni. Életfolyamatot azonban nem folytatnak! Nincs anyagcseréjük, és nem lélegeznek! Ebből kifolyólag, egy fehérje részecskére ráfogni, hogy rosszindulatú, kimeríti a babona fogalmát… A vírusok létezése mindmáig csupán feltételezés, a létezésükre csupán „más adatokból” következtetnek. Mivel a testünk számára ez a folyamat gyors és egyszerű, bizonyára ezért használjuk fel ezeket a fehérje-részecskéket a külső csíralemezből származó szervek helyreállításának, regenerálódásának folyamatában. Akárhogyis, a gyógyulási folyamat lezajlik nélkülük is, csak lassabban.)
Amikor a negyedik természettörvény is napvilágra került, lehetővé vált az ötödik természettörvény megállapítása.
(A vírusok létezése máig vitatott kérdés. A régi orvostudományban a vírusokat „rosszindulatú élőlényekként” tartották számon. A tudományos tény pedig, csak annyi, hogy ismernek néhány fehérje-részecskét, amelyek optimális környezetben képesek önmaguk másolására, vagyis képesek önmaguk reprodukcióit felépíteni. Életfolyamatot azonban nem folytatnak! Nincs anyagcseréjük, és nem lélegeznek! Ebből kifolyólag, egy fehérje részecskére ráfogni, hogy rosszindulatú, kimeríti a babona fogalmát… A vírusok létezése mindmáig csupán feltételezés, a létezésükre csupán „más adatokból” következtetnek. Mivel a testünk számára ez a folyamat gyors és egyszerű, bizonyára ezért használjuk fel ezeket a fehérje-részecskéket a külső csíralemezből származó szervek helyreállításának, regenerálódásának folyamatában. Akárhogyis, a gyógyulási folyamat lezajlik nélkülük is, csak lassabban.)